Dr. Marisa G. Franco, a Georgia Egyetem volt professzora, a barátság kutatója és szakértője már számtalan kutatásban tanulmányozta az emberi kapcsolatokat. Egyik vizsgált témaköre a konfliktuskezelés a barátságokban. Kutatásai során azt találta, hogy amikor egy barátságban az egyik fél felzaklatja a másikat, a legtöbb esetben a másik fél a kapcsolat megőrzése érdekében nem mutatja ki valódi érzéseit, hanem inkább elfojtja azokat. Az elnyomott konfliktusok azonban gyengítik, károsítják a kapcsolatainkat, mert ilyenkor gyakran eltávolodunk egymástól. A nem hibáztató, nyílt konfliktusok viszont közelebb hoznak minket egymáshoz. Egy egészséges konfliktusban részt véve jólétünk gyarapszik, csökken a depresszió, a szorongás és a magány érzete. Ahhoz viszont, hogy kapcsolataink, barátságaink profitáljanak a konfliktusokból, tudnunk kell, hogyan is fogalmazzunk meg, közelítsünk meg egy konfliktust okozó témát.
A nyílt konfliktusban való részvétellel kapcsolatos sok félelmünk abból a helytelen értelmezésünkből fakad, hogy milyennek is kell lennie egy konfliktusnak. Sokunk fejében él egy kép a konfliktusokról, a veszekedésekről, amelyek eszkalálódnak, kiabálással és asztalok felborításával járnak. Néhányan talán még azért is szállnak nyíltan szembe másokkal, hogy szándékosan lerombolják az adott kapcsolatot. Mindez arra késztet bennünket, hogy elhiggyük, hogy a legjobb megoldás a problémák elhallgatása. A kérdés azonban valószínűleg nem az, hogy felvetünk-e egy problémát, hanem hogy hogyan tesszük azt.
1. Gondolataink és érzelmi állapotunk
Ha épp szétvet minket a düh, akkor nincs itt az ideje konfliktusba lépnünk, mert a kutatások alapján a dühös konfliktusok károsítják a kapcsolatokat. Fontos, hogy nyugodt állapotban indítsuk a beszélgetést, lássuk a lehetőséget arra, hogy javítsunk a kapcsolatunkon. Versengés helyett együttműködés jellemezze a konfliktust.
Bármi is fáj nekünk egy adott kapcsolatban, az a kapcsolatnak is árt és fáj, hiszen mi a része vagyunk ennek a kapcsolatnak.
Ez a gondolkodásmód segít abban, hogy elismerjük, ami fáj, hitelesnek érezzük magunkat aggodalmaink kifejezése közben anélkül, hogy önzőnek éreznénk magunkat.
Dr. Marisa G. Franco megfogalmazott néhány kérdést, amelyet feltehetünk magunknak, mielőtt belemennénk egy konfliktus megtárgyalásába, vagy folytatnánk az adott konfliktust:
- Úgy látom ezt a konfliktust, mint lehetőséget arra, hogy javítsak a kapcsolatunkon?
- Meg tudom közelíteni ezt a konfliktust nyugodt állapotban?
- Kész vagyok megosztani az aggodalmaimat, és meghallgatni, megérteni a másik felet?
2. A nyitó mondat kiválasztása
A konfliktus megtárgyalásakor első mondatunknak a másik személyt bevonnia kell, nem pedig elidegenítenie. Ez a mondat kellene, hogy meghatározza a beszélgetés hangulatát, ezért is fontos, hogy ez egy a kapcsolatot erősítő, együttműködő mondat legyen.
Ismerje el annak fontosságát, hogy a konfliktuson keresztül valójában egy közös cél elérésére törekszünk.
Dr. Marisa G. Franco bemutatott néhány nem túl produktív bevezető mondatot, és hogy mivel helyettesíthetjük őket:
- „Beszélnem kell veled arról, amit tettél, mert elfogadhatatlannak találom.” helyett: „Sokat jelent nekem, hogyha jól együttműködünk, jól érezzük magunkat a kapcsolatunkban. Ezért szeretnék nyíltan beszélni arról, amit gondolok, hogy együtt tudjunk rajta dolgozni. Arra is szeretnék szánni időt, hogy meghallgassam a te véleményedet.”
- „Nagyon bosszant valami, amit tettél, és beszélnünk kell róla.” helyett: „Nagyon fontos nekem, és értékelem a barátságunkat, de voltak olyan dolgok, amelyek nem érintettek jól, és azt reméltem, hogy beszélhetünk ezekről, így nem mennek a barátságunk kárára.”
3. Osszuk meg saját világunk
Amikor már felhoztuk, mi is bánt minket az adott kapcsolatban, a dolgunk nem az, hogy elmondjuk a másik félnek, mit is tett, vagy hogy borzasztó, hanem inkább meg kell osztanunk, hogy cselekedetei milyen hatással voltak ránk. Cseréljük ki a „Te …” kezdetű kifejezéseket a „Úgy éreztem …” kezdetűekre.
- „Szörnyű volt tőled, hogy nem jöttél el az esküvőmre. Te tényleg egy vacak barát vagy.” helyett „Nagyon fájt, hogy nem jöttél el az esküvőmre. Annyira fontos volt nekem, hogy mindenki, akit szeretek, részese legyen ennek a fontos eseménynek. Nagyon csalódottnak éreztem magam, amikor nem láttalak ott.”
4. Kérdezzünk a másiktól
Miután megosztottuk a saját érzéseinket, hogy mi zavart bennünket a másik féllel kapcsolatban, bátorítsuk őt, hogy ossza meg a történet azon oldalát, ahogyan ő élte ezt meg. Egy ilyen bátorító mondat lehet például: „Szeretnék adni neked is esélyt, hogy megoszthasd azt, ami akkor benned zajlott, amit akkor éreztél”.
Néha úgy láthatjuk, hogy a perspektíva váltás gyengíti saját álláspontunkat, de gyakran jótékony hatású, ha halljuk valaki más nézőpontját. Ilyenkor rájöhetünk, hogy egyéb dolgok is történhettek, amelyek hozzájárultak a problémához, és esetleg a másik cselekedetei nem voltak személyesek. Az esküvőnket elmulasztó barát megoszthatja azt, hogy depressziós állapotban volt és nehezen tudott még az ágyból is felkelni.
5. Ismerjük el a konfliktusban játszott szerepünk
Az egészséges konfliktusba való bekapcsolódás azt is jelenti, hogy
hajlandóak vagyunk elismerni saját szerepünket is a konfliktus létrejöttében.
Ha aggodalmunkat fejezzük ki egy barátunk iránt, akkor ő válaszolhat azzal, hogy mi hogyan járultunk hozzá a probléma, konfliktus létrejöttéhez. Ha ez fair, akkor ismerjük el, és kérjünk bocsánatot. Például, ha megbántott egy barátunk, mert mérgesen ránk kiabált, akkor ő mondhatja, hogy úgy érezte, hogy figyelmen kívül hagytuk a véleményét, ezért lett mérges. Mi fontolóra vehetjük, hogy valóban figyelmen kívül hagytuk-e az ő mondanivalóját, és elnézést kérhetünk érte.
A konfliktusban játszott szerepünk elismerése nem ugyanaz, mint a probléma szőnyeg alá seprése vagy minimalizálása, vagy annak következtetése, hogy az, ami feldühítette a másikat valójában a mi hibánk. A hibánk elismerése szerint „én is hozzájárultam a kialakult konfliktushoz, de aggodalmaim továbbra is érvényesek”.
6. Fogalmazzuk meg és kérjük
Időnként elegendő csupán aggodalmaink kifejezése, más esetekben viszont érdemes megbizonyosodni arról, hogy ugyanaz a probléma a jövőben nem fordul elő ismét.
Ehhez fontos megfogalmazni és kérni az adott viselkedést a másiktól.
- „Legközelebb, amikor dühösnek érzed magad, mondd, és tartunk szünetet.”
- „A jövőben nagyon szeretném, jól esne, ha többet érdeklődnél felőlem, hogy mi van velem.”
Az egészséges, nyílt konfliktusban való részvétel a kölcsönösség pszichológiai elméletére épül, amely szerint az emberek úgy viselkednek velünk, ahogyan mi kezeljük őket. A harag haragot vált ki; a kedvesség kedvességet teremt. Ha szerető, nem pedig védekező választ szeretnénk kapni, ahol az interakciós partner az okozott fájdalmat elismeri és bocsánatot kér, akkor nekünk is készen kell állnunk és hajlandónak kell lennünk erre.
Felhasznált irodalom:
How Open Conflict Benefits Relationships. (2020). Retrieved 6 January 2020, from https://www.psychologytoday.com/intl/blog/platonic-love/202001/how-open-conflict-benefits-relationships
