Cikkek

„Miért nem hiszel nekem?” – A bizalom pszichológiája

mediáció, bizalom

„Mert végül is mi a szeretet? Az, hogy a másik ember jó érzése, öröme fontosabb nekem, mint a sajátom. Vagyis az ő öröme nekem is öröm.” (Popper Péter)

A bizalom elengedhetetlen a kapcsolatokban, mégis ködös fogalomnak tűnik: érzelemről, személyiségvonásról, viselkedésről vagy egy folyamatról van szó? Miért van az, hogy annyira hosszú idő felépíteni, elveszíteni viszont csak egy pillanatig tart? Hogyan teremthetjük meg a bizalommal teli kapcsolat alapjait, és miként válhatunk megbízható társakká?

A bizalom matematikája

John Gottman párterapeuta, a Washingtoni Egyetem pszichológusprofesszora szerint a bizalom nem is annyira megfoghatatlan, sőt, olyannyira objektív fogalom, hogy akár még mérni is lehet. Szerelemlaborjában több száz pár bevonásával végzett kutatásokat, ami alapján nemcsak azt tudja 91 százalékos biztonsággal előre jelezni, hogy melyik pár fog elválni és melyik marad együtt, hanem az így szerzett tudás segítségével olyan programokat tervez, amik jobbá teszik a házasságokat. Meggyőződése, hogy a párok egymás iránti lojalitása nem csupán egy tényező a sok közül, hanem a boldog párkapcsolat alappillére, ami fejleszthető. Gottman a párkapcsolati történések és döntések leírására játékelméleti fogalmakat használt.

Megfigyelése alapján a boldog házasságban élők abban különböznek a boldogtalan pároktól, hogy nem a saját nyereségüket akarják a másik kárára maximalizálni.

Éppen ellenkezőleg: tisztában vannak azzal, hogy a boldogságuk kölcsönösen összefügg, ezért mindketten hajlandóak a másik igényeit és szükségleteit is figyelembe venni és nemcsak a saját maguk, hanem a másik nyereségének a növelésére is törekszenek. Ezáltal létrejön a John Forbes Nash (matematikus, róla szól az Egy csodálatos elme című film) által leírt együttműködő egyensúly, amikor egyik félnek sem éri meg egyoldalúan változtatni a stratégiáján, mert nem járna jobban. Gottman szerint „A bizalom az a jól körülírható, konkrét állapot, amelyben mindketten készek vagytok megváltoztatni a saját viselkedéseteket a partneretek érdekében. Minél nagyobb a bizalom, annál jobban odafigyeltek egymásra. Te is élvezed a párod támogatását, és ő is számíthat a te törődésedre. Egy bizalmi kapcsolatban jó érzéssel tölt el, ha a párod sikerrel jár, és zavar, ha bosszús. Egyszerűen nem tudsz örülni a saját nyereségednek, ha azzal ártasz a másiknak.”
Ez elvontnak tűnhet, de a valóságban a bizalom nagyon is apró gesztusokból épül fel. Hétköznapi példánál maradva a boldog házasságban élők nem várják el a másiktól, hogy egyedül kitakarítson, hanem összedolgoznak, mert mindketten figyelembe veszik, hogy a másiknak mi a jó. Nem az egyéni jóllét, hanem a kapcsolat minősége az elsődleges, vagyis a közös érdek felülírja az egyéni érdeket. Az ilyen kapcsolatban élők hajlandóak várakozni, késleltetni vagy lemondani a vágyaikról a másik kedvéért. Mivel ezt a párjuk is hajlandó megtenni értük, a bizalom egyre erősödik, az elégedettségszint pedig növekszik.

Sebezhetőnek lenni

Ahhoz, hogy ez a bizalomteli együttműködés létrejöhessen, elengedhetetlen, hogy a pár tagjai képesek legyenek kifejezni a figyelem és szeretet iránti igényüket, és megengedjék, hogy a másik meglássa a valódi arcukat. Mindez együtt jár a tökéletesség mítoszának elengedésével, és azzal, hogy érzelmileg sebezhetővé válnak.

           A sebezhetőség felvállalása nehéz lépés, csak az tudja megtenni, aki bízik önmagában és hisz abban, hogy érdemes a szeretetre.

Brene Brown szerint a saját magunk felé érzett empátia és a belülről jövő önértékelés adja meg a bátorságot a tökéletlenség beismeréséhez, a kontrollról, illetve az irányításról való lemondáshoz, valamint a bizalomhoz, annak ellenére, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a kapcsolatokra nincs garancia. Ehhez a folyamathoz idő kell, illetve a saját és a másik határainak a tiszteletben tartása. Nagyon fontos, hogy olyan embernek szavazzunk bizalmat, aki valóban megbízható. Gottman szerint öt fontos tulajdonságról érdemes megbizonyosodni, mielőtt megnyílunk a másiknak.
1. Becsületesség: Ne bízz benne, ha hazudik neked!
2. Átláthatóság: Ne bízz benne, ha titkolja előtted az életének bizonyos részeit!
3. Elszámoltathatóság: Ne bízz benne, ha titkos ügyletei vannak, és ha rákérdezel, csak annyit mond: „Bízz bennem!”
4. Tisztesség: Ne bízz benne, ha nem viselkedik etikusan és tisztességesen!
5. Önzetlenség: Ne bízz benne, ha csak önös érdekek vezérlik, ha nem áll melletted és nem támogat!
Ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy olykor mindenki hibázhat, elfelejtheti, amit megígért, csúszhat a határidőkkel. Ha a másik sebezhetővé teszi magát előttünk és felelősséget vállal a hibáiért, érdemes fokozottan figyelni arra, hogy tisztelettel bánjunk vele, mert az irónia és a szarkazmus ilyenkor még mélyebb nyomot hagy a lélekben. A bizalmat építjük azzal is, ha képesek vagyunk ítélkezés, védekezés, vádaskodás vagy tanács­osztogatás nélkül meghallgatni a párunkat.

A bizalom gyökere

Vannak, akik könnyen elhiszik, hogy érdemesek a szeretetre, képesek őszintén megnyílni és felvállalni magukat, mások viszont annyira rettegnek az elutasítástól, hogy inkább bezárkóznak. A párkapcsolatban való viselkedésünkre a temperamentumunk és az aktuális kapcsolatunk mellett a gyermekkorban megalapozott kötődési mintánk is hatással van. Erikson szerint a születéstől 18 hónapos korig tartó időszak a legfontosabb a bizalom kialakulása szempontjából.

Ha az anya (vagy a gondozó) adekvát válaszokat ad a csecsemő jelzéseire, kielégíti a szükségleteit, és megfelelően gondoskodik róla, akkor kialakul az anyai szeretetből áradó biztonságérzet, az ősbizalom.

Természetesen nemcsak az anya-gyerek kapcsolat meghatározó, hanem a család érzelmi klímája is. Azok, akik olyan családban nőnek fel, ahol elismerik és elfogadják az érzéseiket, könnyebben nyitnak mások felé. Sue Johnson párkapcsolati terapeuta szerint nemcsak a gyerekeknek fontos az érzelmileg elérhető, elfogadó és válaszkész személlyel való kapcsolat és szoros közelség, hanem felnőttként is az mozgat bennünket, hogy a másik mellettünk áll-e, fontosak vagyunk-e neki, megbecsül, valamint elfogad-e bennünket. Ha kisgyermekként kialakult az ősbizalom érzése, akkor a későbbi életünk során nyitottabbak leszünk a szociális helyzetekben és jobban meg tudunk bízni a társainkban.

Empátia és hitelesség

A bizalom apró gesztusokból épül fel, az empátia és a hitelesség pedig a kötőanyag, amitől szilárd lesz az építményünk. A bizalmat nem lehet betanult frázisok segítségével elérni, mert ennél sokkal fontosabb, hogy milyen indulattal cselekszünk. Fontos, hogy valóban megpróbáljuk megérteni és elfogadni a másik embert, de mindeközben önmagunkról se feledkezzünk meg, hanem legyünk tisztában a saját érzéseinkkel, illetve azzal, hogy mit szeretnénk, és képesek legyünk őszintén, nyíltan és hitelesen kommunikálni ezekről.

        Amikor sérül a bizalom, kulcsfontosságú, hogy a megbántott fél (vádaskodás nélkül) kifejezhesse a fájdalmát, a társa pedig valóban                 átérezze, hogy mekkora kárt okozott, és ne csak bocsánatot kérjen, hanem elismerje az érzések jogosságát.

A bizalom ugyanis csak akkor kezdhet újraépülni, ha a sértett fél látja, hogy valóban megértették és átérezték az érzéseit. Egy párterápia során például akkor értünk el áttörést, amikor a pár tagjai helyet cseréltek egymással, egy időre a másik szerepébe helyezkedtek, és ezáltal jobban megértették, amit a társuk átélt. Egyes kutatók szerint nemcsak a másik perspektívája, hanem egy harmadik, objektív nézőpont is hasznos lehet. Finkel és munkatársai szerint, ha a házaspárok egy harmadik fél szemszögéből leírják a konfliktusukat, elégedettebbek lesznek a házasságukkal.

Heti öt óra a bizalomteli kapcsolatért

A különböző párkapcsolati technikák és receptek segíthetnek a bizalom építésében, de önmagukban nem jelentenek megoldást. Ugyanakkor a rohanó hétköznapokban nem árt egy kis sorvezető, ami emlékeztet bennünket arra, hogy időt szánjunk a fontos dolgokra. Gottman kutatásai szerint azok a párok, akiknek az évek alatt egyre jobb lesz a házassága, heti öt extra órát fektetnek a kapcsolatukba.
• Búcsúzás: Reggelente megbeszélik, hogy mivel fog telni a napjuk (2 perc × 5 nap=10 perc)
• Egymásra találás: A munkanap végén egy nyugodt beszélgetésben egymásra találnak (20 perc × 5 nap= 1 óra 40 perc)
• Gyengédség: Ölelkeznek, egymáshoz bújnak, megcsókolják egymást (5 perc × 7 nap= 35 perc)
• Randevú: Időt töltenek kettesben (2 óra)
 Csodálat és megbecsülés: Naponta egyszer kifejezik a másik iránti őszinte megbecsülésünket
(5 perc × 7 nap= 35 perc)

 

 

Szőnyi Lídia pszichológus

További cikkek