A mediátor – vagy más néven közvetítő – az a semleges személy, aki vitás esetekben pártatlan félként segíti a vitában álló feleknek a konfliktuskezelést, a mindenkinek jó megoldás megtalálását.
Mit is jelent ez? Nem bűnöst keres, nem büntet, segít az igényeket felismerni, érzéseket kimondani, iskolai ügyekben tipikusan jóvátenni is. Képes konfliktusokat kezelni, elmérgesedett helyzetben is. Szerepe lehet a megelőzésben: gyerekeknek, pedagógusoknak egyaránt tud konfliktuskezelést, erőszakmentes, asszertív kommunikációt tanítani és ezeket használatba venni is. Begyakoroltatni, alkalmazni. Ezeknek az ismerete a felnőttek életében is jól jön majd, akár a családi életben, akár a munkahelyen is.
Nem a megfélemlítés a célja – pszichológia tanulmányaimból még emlékszem arra, hogy hatékony fegyelmezési eszköz a megfélemlítés egészen addig, míg a hatalmi személy jelen van, de ha nincs, akkor bizony nem léteznek szabályok amit át ne lehetne lépni.
Ezzel szemben ha valaki megtanulja az asszertív kommunikációt, megismeri az asszertív jogait és elismeri a másikét, nagyban csökken a konfliktusos helyzetek száma.
Teljesen más a légköre egy olyan iskolának ahol őr járkál, és egy olyan iskolának ahol ismerik a konfliktuskezelés jó gyakorlatát.
Léteznek olyan iskolák, ahol dolgozik mediátor, vagy legalább alkalmanként beengedik őket az iskolába, léteznek programok melyek az iskolai konfliktuskezelésre alkalmasak. Sőt létezik kortársmediáció is, ahol a gyerekek – pár alkalmas képzés után – képesek a saját ügyeiket mediálni.
Szóval lehetőség van, érdemes szülőként, diákként, pedagógusként, iskolavezetőként tájékozódni.
forrás_
