AVAGY AZ EMBERI KAPCSOLATOK HÁLÓJÁBAN

Az emberi kapcsolatok bonyolultak, néha talán túlzottan is. Mindenhonnan azt sulykolják belénk, élj a mának, tedd ezt vagy azt, mert megérdemled és sorolhatnám. De mindez hova vezet? Valóban mindent megtehetünk? Nincsenek határok? Nincs már semmi? De mi ennek a következménye?

Szenved az egyik fél, és szenved a másik fél is, aki aggódik, aki félt, aki szeret, aki boldogtalan, aki tanácstalan, aki fél, aki szorong.

Hány ilyen kapcsolat van ma szülő – gyermek, testvér – testvér, férfi – nő, főnök – beosztott, barát-barát között, szomszéd-szomszéd között.. Óriási válság van az emberi kapcsolatok körül, pedig a lelke legmélyén mindenki szinte üvölt már a békességért!

Meddig csináljuk még ezt magunkkal és másokkal?

Meddig bántjuk még magunkat és másokat? 

Miért irtjuk egymást?

Miért pusztítjuk egymás lelkét?

Békességet az emberi kapcsolatokba!

Másoktól várjuk a megoldást, ahelyett, hogy magunkban keresnénk meg a válaszokat. Persze ez nagyon nehéz, megkeresni magunkat és a saját válaszainkat. Ehhez kell segítség, hogy jöjjön valaki, aki megfogja a kezünket és azt mondja, elfogadlak, ahogy most vagy, ott leszek melletted, amikor ránézel magadra, nem hagyom, hogy a sok nehézség elriasszon, mert hiszek benned, hogy meg tudod oldani, hogy a racionális látásmód segítségével – amit a segítő támogatás nyújt – megtalálod a válaszaid.

Miért?

Mert a megoldás mindig az amit, az adott kapcsolatban lévő emberek megvalósíthatónak tartanak. Hiába mondja bárki, ezt vagy azt csináld, ennek vagy annak működnie kellene, de mi van, ha mégse. Nem vagyunk egyformák, pont ez a szép az egészben. Mindig az működik, ami a saját élethelyzetünkre, pillanatnyi állapotunkra van szabva és ezt ki tudná legeslegjobban, ha nem mi magunk. Szóval ne féljünk megkeresni a saját válaszainkat bevonva a kapcsolatban részvevő másik személy, személyek válaszait és megtalálni a közös pontokat. Ehhez bátorság kell és persze bizalom valaki iránt, aki segít, fogja a kezedet a folyamat során és nem engedi elveszteni a hitedet, hogy van, lesz megoldás. Először gyógyulnia kell a léleknek, meg kell érteni magunkat, ahhoz, hogy ki tudjuk mondani nekem ez és ez fáj, én ezt és ezt szeretném, én így és így látnám jónak és közben nem minősíteni magunkat és másokat. Igen ez valóban nehéz, de, ha jobb emberi kapcsolatokat hoz, miért ne próbálnánk ki?