Emberi kapcsolataink többsége nem egészen olyan, mint azt hisszük. A barátot hűségesnek gondoljuk, az üzleti partnert megbízhatónak, a családot megbonthatatlannak, a párkapcsolatot pedig olyannak, ami soha nem válik méltatlanná. Aztán koppanunk. Néha igen nagyot. Mert kiderül, hogy sok ember számára nem számít sem a közös múlt, sem a tőlünk kapott érzések, sem a bizalom, sem az erkölcs, sem az adott szó.

És tulajdonképpen igazuk is van. Tényleg. Mert ha belegondolsz, az imént felsorolt kritériumok hiába nagyon fontosak egy ép lelkű ember számára, mégis felszínes mércéi még egy őszinte kapcsolatnak is. Ennek pedig egyetlen oka van: változunk. Aki számára tegnap fontos voltál, holnap talán már nem leszel az. Aki ma megígér valamit neked, egyáltalán nem biztos, hogy valaha is teljesíti azt. Aki egyszer hálás volt azért, amit adtál neki, idővel már nem biztos, hogy ebből bármit is érezni fog. Aki korábban sokat adott neked, az lehet, hogy egy napon majd mindent elvesz.

Sötét képnek tűnik ez, tudom. Ezért fél az emberek többsége attól is, hogy bízzon valakiben, de attól is, hogy később szembenézzen vele: nem megfelelő embernek adta a bizalmát. Pedig csak az elvárásaink túl nagyok. Hűséget, odaadást, feltétel nélküli szeretetet várunk olyanoktól, akik ezt nem képesek adni. Lehet, hogy csak számunkra nem, de az is lehet, hogy senki számára sem.

Életed során rengeteg emberrel kerülsz rövidebb vagy hosszabb ideig tartó, lazább vagy szorosabb kapcsolatba. Vannak köztük olyanok, akikkel egy közös ügy hozott össze, másokkal jó együtt kikapcsolódni, megint mások csak a saját hasznuk érdekében vannak veled. És persze vannak olyanok is, akik valóban szeretnek, akik számára tényleg fontos vagy, és életed egy szakaszában elkísérnek az utadon.

Azonban csak néhány, tényleg csak néhány olyan ember van, aki soha, semmilyen körülmények között sem mond le rólad, akire bármikor számíthatsz, és akinek egy pillanatig sem kérdés az, hogy akar-e melletted lenni, legfeljebb csak az, hogy Te akarod-e. Aki veled van akkor is, ha neki ebből semmilyen előnye nem származik, aki nemcsak a fényedet ismeri, hanem a legsötétebb pillanataidat is, és akit sem egy másik ember, sem külső tényezők nem tudnak meggyőzni arról, hogy ellökjön magától. Aki mindenedet elfogadja, nem csak a számára tetsző énedet.

Sokan erre azt mondják, hogy márpedig ilyen ember nem létezik. Úgy érzik, csak magukra számíthatnak, mert már rengetegszer kellett csalódniuk másokban. Hiába vártak segítséget, amikor nagyon kellett, hiába hittek az üres „szeretlek”-nek, hiába adtak újra és újra bizalmat valakinek – mert visszaélt vele. Nem egyszer, nem kétszer, hanem nagyon sokszor. És megtették ezt velük többen is, ezért a hitük megtört, és már nem akarnak újabb csalódást átélni.

Igen, tényleg többségben vannak azok, akiknek csak a számukra megfelelő körülmények között kellesz. Sokan ugranak a pénzedre, a tőled remélt előnyökre, vagy a rövidtávú jó érzésre, amit azáltal kapnak, hogy veled vannak. Tényleg sokan löknek el, amikor olyan állapotba kerül a kapcsolatotok – vagy az életed –, hogy nem könnyű melletted maradni. Mert vannak ilyen helyzetek. Van, hogy beteg leszel, van, hogy nem tudsz mit kezdeni egy lelki sérüléseddel, és van, hogy egyszerre minden összejön, Te pedig csak kétségbeesetten kapálódzol, időnként megcsapva azokat is, akik közel állnak hozzád.

A legtöbb embernek ilyenkor már nem kellesz. Elmenekül, mert veled maradni már teher. De bármennyire is fájdalmas ez, valójában egy hatalmas ajándékot is kapsz minden egyes tragikus élethelyzet által, amit át kell élned. Ez az ajándék pedig az, hogy megláthatod az emberek igazi arcát. Amikor nagyon mélyre kerülsz – akár lelkileg, akár fizikailag, akár anyagilag –, akkor derül ki igazán, hogy ki az, aki őszintén szeret. Ilyenkor derül ki, hogy kinek volt a szavai mögött valódi tartalom, és kik azok, akik csak dumáltak, amíg az érdekük azt kívánta. Ki az, aki tényleg fel akar húzni, kik azok, akik csak a látszat kedvéért nyújtják a kezüket (de úgy, hogy véletlenül se érd el), és kik azok, akik lazán leszarnak, mert már semmi előnyük nem származik abból, hogy veled vannak.

Hatalmas ajándék ez, még ha akkor éppen nem is annak éled meg. Pedig az egész hátralévő életed minősége javul – méghozzá jelentős mértékben –, ha hagyod ilyenkor letisztulni az emberi kapcsolataidat. Lesznek, akik maguktól eltűnnek az életedből, lesznek, akiket jobb, ha Te takarítasz ki onnan, és lesz néhány olyan ember is, akiről megtudod, hogy igazi kincset jelentenek.

De nemcsak a körülötted lévő emberek arcát láthatod meg, hanem a sajátodat is. Nemcsak az derül ki, hogy ki az, aki könnyen le tud mondani rólad, hanem az is, hogy ki az, akiről Te tudsz lemondani. Ki az, aki teher, és ki az, akinek a jelenléte igazán fontos számodra. Nagyon jó tükör ez – ha hajlandó vagy belenézni.

Félünk a változástól. Ragaszkodunk a meglévőhöz, görcsösen szorítjuk olyanok kezét, akiknek csak feltételesen kellünk, és hatalmas veszteségként éljük meg minden olyan emberben való csalódásunkat, akiben korábban hittünk és megbíztunk. Pedig nem az az igazi tragédia, ha valakiről kiderül, hogy nem számíthatsz rá, hanem az, ha olyan emberek között éled le az életedet, akiktől folyton vársz valamit, amit soha nem fognak megadni neked.

Önmagában az, hogy sok barátod van, nem érdem. Rengeteg olyan ember van körülötted, akik csak a mosolyodat ismerik, de a legsötétebb pillanataidat soha nem látták, és nem is akarják látni soha. A valódi értéket nem ők jelentik az életedben, hanem az, ha van legalább egy olyan ember, akire bármikor számíthatsz. Akkor is, amikor jó veled lenni, és akkor is, amikor nem. Akkor is, amikor jól alakul az életed, és akkor is, amikor padlóra kerülsz.

Kevés az ilyen ember, de valójában nem is kell soknak lennie. Minél idősebb leszel, egyre jobban rájössz, hogy nincs szükség sok emberre az életedben – elég, ha van néhány, aki viszont tényleg oda való. Mert elbohóckodni bárkivel lehet, még az utcán egy ismeretlennel is, és kisebb segítséget is sokaktól kaphatsz, de feltétel nélküli szeretetet csak nagyon kevesen képesek adni neked.

Ezért nem érdemes tragédiaként megélned, ha bizonyos emberekben csalódnod kell. Tévedtél, többet feltételeztél róla, mint amennyit ő adni akar neked (vagy amennyit egyáltalán adni képes), és ha jó útitársaddá nem is válhatott, jó tanítód így is lehet. Mert a csalódásaidnak is van értelme, ha kezdesz velük valamit. Lezárhatsz mérgező kapcsolatokat. Kitakaríthatod az életedből a kétszínű alakokat. Megerősödhet a kapcsolatod azzal a néhány emberrel, aki őszintén elfogad és olyannak szeret, amilyen vagy.

Emberi kapcsolataid valódi értékét életed mélypontjai mutatják meg legjobban. És bár elsőre meglepőnek tűnhet, de ennek az értéknek semmi köze ahhoz, hogy van-e a másik emberrel vér szerinti kapcsolatod, mennyi ideje ismeritek egymást, vagy hányszor találkoztatok. Ez az érték kizárólag attól az érzelmi köteléktől függ, amit szavakkal elmagyarázni nem lehet, csak érezni és megélni azon kevesekkel, akikkel ez a kapcsolódás ösztönösen megvan bennetek.

Minőség, nem mennyiség. Aki legalább valamelyest képes megközelíteni azt az elfogadást és feltétel nélküli szeretetet, amit a kutyád tud adni neked, annak fontos helye van az életedben. A többiek csak átutazók. Mert jó, ha vannak olyan emberek, akik életed egy-egy rövidebb vagy hosszabb szakaszában veled tartanak, de igazán az a néhány ember számít, aki soha nem mondana le rólad, bárhogy is alakulnak a körülmények.

Csak néhány ilyen ember van. Őket becsüld meg nagyon.

forrás: Kocsis Gábor