Gergő egy nagyon konzervatív családból jött, sok előítélettel, de annál több értékkel, és ő az új Zsófit szerette. A lánynak meg sem fordult a fejében, hogy valaha is elmondja a múltjának ezen darabját a fiúnak, mert biztosra vette, hogy az elhagyná érte, és ezt nem merte megkockáztatni. Ám az is nyomasztotta, hogy ha később valami oknál fogva kitudódik, amikor már mondjuk családjuk van, akkor az még nagyobb fájdalom lesz mindkettőjüknek, és egyáltalán, Gergő nem ezt érdemli. Vívódott, hogy neki miért is ne járhatna a boldogság, miért is ne tagadhatná meg ennek érdekében a múltját. Azt mondta: „Olyan jó lenne lehunyni a szemem, és ezzel kitörölni, elfeledni a múltat.”
Új élet kezdődött
Zsófi végül néhány nappal az esküvő előtt elmondta Gergőnek az igaz történetét. A fiú dühös lett, úgy érezte, megvezették, becsapták, és lefújta az esküvőt. Egy hónapig nem találkoztak, nem beszéltek egymással, majd Gergő felhívta Zsófit, és megkérte, hogy mondjon el mindent újra, és beszéljék meg. A beszélgetésből pedig egy elhatározás lett, hogy kérjenek némi segítséget, és próbálják meg újra együtt. Az ő közös, második, immár titok nélküli életük ekkor kezdődött el. Gergő dühös volt eleinte, mert úgy érezte, becsapták, elárulták, de értékelte, hogy Zsófinak volt mersze elé állni az esküvő előtt, és nem kellett hazugságban leélniük az életüket. Kereste a múlt eseményeire a magyarázatot. Hosszú volt az utazás, melyben sok mindent le kellett tenniük és meg kellett bocsátaniuk, de együtt maradtak – titkok és hazugságok nélkül.
Amit nem tud, az nem fáj?
Néha adódhat egy párkapcsolatban olyan helyzet, amikor jó ötletnek tűnik valamit eltitkolni. Az elfelejtett csomag, a késve befizetett számla, egy horpadás az autón, a gyerek kettes matekdolgozata. Eleinte talán azt gondoljuk, a családi békét szolgálja, ha néha hallgatunk dolgokról. Ha nem tudja, nem idegeskedik miatta, mindenkinek jobb lesz. Nem baj, ha nem tudja, hogy gyűlölöm az anyját, hogy azon a munkahelyi karácsonyi bulin összejöttem egy kollégámmal, hogy a barátnőmnek kölcsönadtam a félretett pénzünkből, és ő nem adta meg. Nem olyan fontos, hogy tudja, hogy bántalmaztak, vagy hogy lett volna már egy gyerekem.
Vajon hol a határ? Mi az, amit még elbír egy kapcsolat, és mi az, ami már nem fér bele a jótékony elhallgatás kategóriába?
A határ meghatározása mellett érdemes azt is szem előtt tartani, hogy amiről elsőre úgy tűnik, hogy jobb, ha nem kerül napvilágra, ha titok marad, annak hosszú távon komoly következményei lehetnek. Lehet, hogy félünk, hogy milyen lesz a megítélésünk, hogy csalódást okozunk, hogy milyen következmények várhatóak (viták, veszekedések, elhagyás, válás), de a legtöbb esetben a kitudódás és az emiatti érzelmi vihar lecsillapodása után egy nyugalmi szakasz jön, melyben az a reakció, hogy jobb, hogy nincs többé titok.
Romboló titkok
Az elhallgatás egy kétirányú utca. Aki a titokőrzője, az szenved, hogy magányos ebben, hogy milyen ember ő, hogy mi lesz, ha kiderül. Ám ott a másik fél, aki, ha fény derül a titokra, akkor úgy érzi, hazudtak neki, az egész addigi kapcsolatukat, életüket is megkérdőjelezheti. Mennél régebb óta tart ez az elhallgatás, annál nagyobb a súlya a titoknak, és annál több dolgot kérdőjelezhet meg. Ám nemcsak a párkapcsolatra nézve romboló a titok, hanem az egyénre is, hiszen megfordul benne, hogy miért nem osztották ezt meg vele, miért hallgattak előtte. Önértékelési kérdéseket vet fel, melyek negatívan befolyásolhatják a magáról alkotott képet.
Balázs és Dóri egy negyvenes pár két gyerekkel, több mint 10 éves házassággal. Alapjaiban remegett meg a kapcsolatuk, amikor az asszony véletlenül egy felnőtt tartalommal bíró oldalt talált a számítógépükön, ahol a férje igen aktív jelenlétének nyomaira bukkant.
Kiderült, hogy Balázs havonta egy hétvégét – melyet szakmai továbbképzéseknek hitt a család – egy szabad szerelmet hirdető közösség tagjaként tölti. Mindez egy lavinát indított el, melyben rengeteg titokra derült fény.
Többek között arra, hogy Balázsnál mindez jóval a házassága előtt kezdődött, és bár a kapcsolatuk elején ritkultak a látogatásai a csoportban, azt nem hagyta el, és soha, semmilyen formában nem beszélt, de még csak nem is utalt erre a feleségének. Dóri azt gondolta, hogy ő volt Balázs életében az első és igazi szerelem, akinek ő és a családjuk a legfontosabb. Úgy érezte, hogy minden, az egész közös életük hazugságra épült. Olyan nagy volt a titok és annak a súlya, hogy hiába voltak ott a gyerekek, hiába volt addig egy boldognak megélt kapcsolatuk, Dóri nem tudott megmaradni Balázs mellett. Mérhetetlenül dühös volt Balázsra, hogy ezt tette vele/velük, és hibáztatta magát, hogy miért nem volt figyelmesebb, gyanakvóbb, elővigyázatosabb, és kereste magában a hibát, hogy ő miért nem elég a férjének. Úgy érezte, hogy elárulták, és semmi sem volt igaz az életükben.
Vannak titkok, melyek valóban sok nehézséget hordoznak magukban, és nehéz róluk beszélni, és talán szeretnénk a hátunk mögött hagyni. Ám ha valakivel párkapcsolatban élünk, akkor érdemes az eltitkolt életünket megosztani vele még az elején, amikor már a bizalom kiépült, és tudjuk, hogy számíthatunk a másikra. Egyrészt osztozhatunk a titok hordozásában, másrészt megerősíthetjük őszinteségünkkel a kapcsolatot, erőt meríthetünk belőle, hogy ő így is elfogad, ezt is tudja rólunk, harmadrészt esélyt adhatunk rá a partnerünknek, hogy feldolgozhassa, megérthesse a titkot, megadhatjuk ezáltal neki a döntés lehetőségét is, hogy ő vállalja-e így a kapcsolatot, minket.
És sajnos vagy nem sajnos az élet nem olyan egyszerű, mint a már emlegetett szappanoperákban. Egy eltitkolt gyermeket például nem biztos, hogy be tud fogadni a családunk, ahogy az sem, hogy egy több évtizede tartó hűtlenséget meg tud-e bocsátani a partner, és nem borít-e fel mindent az addig titkos múlt.
forrás: nlcafe
